A

     TÖRTÉNETE     

 

1992. november 27-én a magunk örömére, és reményeink szerint a társadalom hasznára, szándékosan és öntudatosan, 12 fővel megalakult Nagykállóban a  Szabadidő és Tömegsport Egyesület   (  SZATE  )

Alapító tagok:    Bodnár György
  Csordásné Szikora Erzsébet
  Dóri Attila
  Janics Tiborné
  Kondor Bertalan
  Dr. Major Attila
  Ratkó József
  Dr. Szabó Imre
  Dr. Szabóné Pető Marianna
  Torma István
  Torma László
  Tóth Gábor

                                    

2006. február 04-től  az egyesületünk új neve:  Szabadidősport és Természetbarát Egyesület   ( SZATE )

Nem sokkal megalakulásunk után, az Egyesület használatra megkapta a volt kádfürdő  lepusztult épületét, amelyet nagy munkával átalakítottunk. Az épületben ( SZATE ház ) az 1994-es megnyitás óta, 2004 nyaráig kondi terem, szauna és szolárium üzemelt, amely a város lakosainak nyújtott sportolásra,  kikapcsolódásra lehetőséget. Megnyitásakor 3 fő munkanélküli  kapott munkát.  Ha foglalkoztatásra lehetőségünk volt, mindig munkanélkülit alkalmaztunk. Sajnos az Önkormányzat az épületet visszavette, s ezzel a SZATE ház története a végére ért.

 

1994-ben SZATE tábort rendeztünk a strandon általános iskolások részére, ahol lehetőség volt úszás oktatásra, és lovaglás oktatásra is.

 

1994-ben a strandon lábtenisz pályát, röplabda pályát és a gyerekek számára homokozót készítettünk.

 

1995-ben ismét SZATE tábor volt a strandon, ahol már a környező településekről is érkeztek gyerekek.

 

1995-1996-ban a nyíregyházi LOCOMOTIV testvér egyesületnek is megrendeztük a SZATE tábort.

 

1994-től 2002-ig a „Kihívás Napját” szintén a SZATE rendezte meg Nagykállóban.

 

Az egyesület megalakulása óta évente lövészversenyt rendeztünk. Sajnos, Dr. Major Attila elhunytával 2001-től a lövészversenyek nem kerülnek megrendezésre.

 

1994-től felkaroltuk a gyorskorcsolyázásban tehetséges fiatalokat, az országos versenyig jutottak segítségünkkel, ahol 9-ik és 11-ik helyezést értek el. Megyei versenyeken több díjat szereztek.

 

Évente a városi kispályás labdarúgásban és teremlabdarúgásban részt veszünk.

 

Nyaranta vízitúrát szervezünk, ahol nagyon jó hangulatban evezünk.

 

Sítúrát három alkalommal szerveztünk.

 

Az ezredfordulón bekapcsolódtunk a  „ Világ Gyalogló Nap ” rendezésébe, amelyen minden évben egyre többen vesznek részt.

 

2001-ben PLAZA futást rendeztünk, amely nagyon jól sikerült.

 

A SZATE egyik alapító tagja sárkányrepülő, akit gyakran látni a város felett körözni.

 

Évente 2001-ig decemberben „Karácsonykupát” rendeztünk teremlabdarúgásban, amelyet 2002-től felváltott az elhunyt alapító tagunk - a focicsapat oszlopos tagja - emlékére rendezendő "Dr. Major Attila teremlabdarúgó emléktorna", amely minden évben január második szombatján kerül megrendezésre.

 

2002. januárban Dr. Major Attila halálának 1 éves évfordulóján domborművet avattunk a városi sportcsarnok falán. Emlékeztetve mindenkit, "hogy itt ért élete és utolsó focimeccse végére Dr. Major Attila háziorvos-sportorvos a SZATE  alapító tagja."

 

2002. augusztusban emlékhelyet hoztunk létre az egyesület első elnöke Janics Tiborné halálának 1 éves évfordulóján. 2003-ban kopjafát készíttettünk a sírjára. 

 

2010-ben Dr. Szabó Imre halálának 1 éves évfordulóján átadásra került VíziBázisunk. Ez a VíziBázis hivatott emléket állítani örök barátunknak, Dr. Szabó Imrének, aki a kelleténél hamarabb távozott el közülünk.

 

2004. december 13.  Egyesületünk felkerült az internetre,  http://www.szate.van.hu  címen.
2009. október 22-től elérhetők vagyunk a  http://szate.hu  címen is.

VÁROSUNKRÓL,  NAGYKÁLLÓRÓL

Nagykálló a föld északi féltekének a 47.53 szélességi és 21.51 keleti hosszúsági fokán 124.66 méterrel a tengerszint felett található. Legmagasabb pontja a 152.3 méter magas Lobó - tető.  Magyarország (azon belül) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye egyik tájegységének, a homokos Nyírségnek, nagy múltú települése. Tíz ezer lakosú kisváros. Pár szóval jellemezve: virágzó régmúlt, sivár közelmúlt,  megpezsdült, bizakodásra okot adó jelen! Eredete bizonytalan. Töredékes adatok szerint az 1100-as 1200-as években a mai város délkeleti bejárata közelében lehetett Búzna Dada  település. A települést 1241-42-ben a tatárok  felégették, elpusztították majd továbbvonultak. A veszély elmúltával az emberek egy biztonságosabb község építésébe kezdtek. Ennek neve Nagy-Kálló lett. Kiemelkedése a hasonló falvak sorából mégiscsak a XIV. században kezdődött. Ezt mindenekelőtt kedvező földrajzi helyzetének köszönhette. A történelmi Szabolcs megye  közepének nagy forgalmú, nyugat kelet irányú (Debrecen-Munkács) útvonalán feküdt. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1325-től jogot kapjon országos vásárok tartásához, ami fellendítette kézműiparát. Hosszú időn át az ősi Balog-Semjén nemzetség hűbérbirtoka volt. A jelentős történelmi szerepű  Kállay család révén különleges privilégiumhoz jutott. Urai a király engedélyével 1457-ben várkastélyt, a törökök 1554. évi megjelenése és az időközben mezővárosi rangot szerzett település 1556-os felégetése után  védelmére várat emeltek. Az 1570  és 1573 között épült vár 58X52 méteres alapterületen négy bástyával igazi kis erődítmény volt. Falai 7 méter magasak voltak.  Végvárrá 1574-ben nyilvánítják. A várnak  ma már nyomai sem láthatók, pedig valamikor nagy szerepet játszott a török elleni, a polgári-(habsburg-ellenes) és vallásszabadságért vívott harcokban. Szolgálataiért Bocskay István erdélyi fejedelem, aki 1604-1606 között sikeres háborút folytatott a bécsi udvar ellen, Nagykállót az ún. Hajdúvárosok soréba emelte. (Hajdúnak nevezték egyebek mellett a végvárakban zsoldosként harcoló, földesúri függésből kiszakadt parasztokat, szegénylegényeket.) A hajdúvárosok polgárai katonáskodás fejében mentesek voltak az állami és földesúri terhek alól. A vár lerombolása (1709), Kálló kivételezett helyzetének megszüntetése és magánföldesúri tulajdonba való visszakerülése (1723) után a település lendületes fejlődése megtorpant. A terhek alatt nyögő kállóiak 1754-ből keltezett és a megyéhez intézett folyamodványa már "Kálló városa utolsó pusztulásának" eshetőségét is fölveti. Lakói az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban Kossuth lelkes híveivé szegődtek. 1848 szeptemberében Nagykállón szentelték fel a szabolcsi önkéntesek zászlóját. A szabadságharcot követő önkényuralom, az 1863. szeptember 21.-ei tűzvész pusztítása, polgárainak a vasútépítéssel kapcsolatos rossz döntése - ( a helyi gazdák, ma azt mondhatnánk környezetvédő csoportként) sokáig nem engedték keresztül földjükön a vasutat ) - így a szomszéd falu vált vasúti csomóponttá. Nagykálló fokozatosan elvesztette a megyében betöltött szerepét,  a  közigazgatás átszervezése következtében az addigi  megyeközpont és hajdúváros hanyatlani kezdett. 1876-ban a megye székhelye a szomszédos Nyíregyháza lett. Kállónak csupán intézményei - a járásbíróság és telekkönyvi hivatal, nyolcosztályos állami fő reáltanoda, adóhivatal, megyei kórház (80 férőhellyel), s a volt vármegyeháza főispáni lakosztályában kialakított Szabolcs megyei múzeum - adtak bizonyos rangot. Ez azonban mit sem változtatott a tényen: "lefokozódott" nagyközséggé. 1989-ben visszakapta városi rangját.

Hírneves Nagykállóiak :

Nagykálló sok híres - a magyarság kulturális, művészeti, tudományos életében számon tartott - személyiségeknek, volt szülő- vagy lakóhelye. Itt született többek között a mártírhalált halt Ámos Imre (1907 dec. 7. ---1944?) neves festőművész. Görömbei Péter (1879-1940) lelkész-esperes, történész és hitszónok. Kain Albert (1858. dec. 16. -- 1909. dec. 16.) vasútépítő mérnök. Nevéhez füződik a máramarosi vasút, a Csikszereda-országhatár vonal és a Balaton-vasút tervezése, építése. Korányi Frigyes (1827. dec.10. ---1913. május 19.) orvosprofesszor, a nemzetközileg is elismert magyar belgyógyászati tudomány megalapítója. Itt élt 1989-ben bekövetkezett haláláig Ratkó József (1936 aug.09. --- 1989 szept.13.) költő, századunk magyar lírájának egyéni hangú képviselője. Egészalakos szobra a Szabadság-téren áll. Fia (Jocó) egyesületünk alapító tagja.  Simonyi József, a "legvitézebb huszár", a napóleoni háborúkban közhuszárból ezredessé emelkedett vakmerő katona (1771-1832).  Taub Eizik Izsák (1751-1821),  a híres "csodarabbi", akit már életében legendák övezték. Ő volt a zsidó vallás népies irányzata, a chaszidizmus hazai atyja. Szerencsen született. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a chászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte  a „Szól a kakas már” című magyar népdalt  amelyet héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig  magyarul énekelnek.

A kottára klikkelve meghallgatható.              

           

A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.

  

Szól a kakas már, majd megvirrad már,

Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.

Micsoda madár, hej de micsoda madár?

Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.

Várj madár, várj, te csak mindig várj,

Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.

De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?

 

A jól ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az ének a messiásról szól. Mivel a

kakas - a zsidó néphit szerint - a messiás hírnöke, ezért aztán, az ő átiratában, két bibliai idézet került a dal  végére.

 

De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?

Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé

(= Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül),

akkor lesz az már!

És miért nincs az már, de miért nincs az már?

Umipné chatoénu golinu méarcénu

(= Bűneink miatt száműztek országunkból),

azért nincs az már.

 

Az új környezetben a dal melódiája is megváltozott : ritmusa lelassult, hangulata   érzelmesebb, melankolikusabb lett.

Nagykálló látnivalói :

A messziről jött idegen érdeklődésére, figyelemre méltó látnivalói: a volt Megyeháza (jelenleg Pszichiátriai Szakkórház) homlokzatán három törtvonalú oromzattal lezárt, rizalittal tagolt, emeletes barokk épület. Falán Széchenyi emléktábla. Előtte a Szabadság kert,   gyönyörű szökőkúttal, 56-os és 48-as emlékművel. Tőlük pár lépésre áll II. Rákóczi Ferenc bronzötvözetből készült mellszobra. Ellopták  2008. június 9-én hétfőre virradóra. Újra öntve, és újra felállítva 2009 tavaszán. A szabadság kert déli végén épült református templomot középkori gótikus épületéből a XVIII. Század első felében alakították át. Különálló, ugyancsak középkori eredetű tornya, mai alakjában a XVIII. Század végének copf stílusát mutatja, egyike legszebb alföldi tornyainknak.  Előtte áll a Milleneumi emlékmű.  A (Kossuth Lajos utcai) római katolikus templom középkori alapokon a XVIII. Században épült, barokk stílusú. Korabeli a berendezése is. A vallásos zsidóság zarándokhelye Taub Eizik rabbi síremléke. Külön kell szólnunk Nagykállónak a maga nemében egyedülálló nevezetességeiről, az Inségdombról. Még egy, szerintünk tájképileg a megye egyik legszebb kirándulóhelyére hívjuk fel reménybeli vendégeink figyelmét: a szépnevű Harangodra. Nagykálló e külterületi lakott helye ősrégi település. Természetes bája, a táj árnyékot adó erdeje, vízibiciklizésre,  csónakázásra is alkalmas tava, a szabadban tölthető kellemes program vonzerő lehet a pihenésre és nyugalomra vágyó turisták számára. A tóban horgászni tilos!!! Akik a kirándulóhelyet felkeresik, gyönyörködhetnek az iskolát teremtő neves magyar építész, Makovecz Imre tervezőcsoportjához tartozó Ekler Dezső tervei és közreműködése alapján felállított tánccsűrben. A fából készült köralapú építmény 300 fő befogadására alkalmasa. A szép környezetben nyaranta működő KALÁRIS népművészeti tábor, (régebben TÉKA-tábor) hagyományőrző tevékenységek szervezésére összpontosít. Néptánc és táncházas foglalkozások, fafaragás, agyagozás, szövés, bőrmegmunkálás, nemezkészítés, s lovaglás a választható programok.

Nagykálló és környéke műholdról nézve.

(  forrás:     http://maps.google.com/maps?ll=47.8833,21.85&spn=0.039465,0.058545&t=k&hl=en   )

Nagykálló és környéke jelzett turistaútvonalai a www.turistautak.hu oldalon.

Nagykálló kulturális életének jellegzetes színfoltja az őszidőn rendezett, évtizedes múltra visszatekintő Kállai Kettős Néptánc fesztivál. A Kállai Kettős középkori eredetű, mai kötött formájában a múlt század végén rekonstruált páros tánc. Eredete, a hagyomány és a népi emlékezet a török időkre vezeti vissza. Eszerint a végvárakban lakó őrségnek pajkos szórakozásai közé tartozott, hogy az esetleg kezük ügyébe került török foglyokat párosával egymáshoz kötötték, s táncra kényszeríttették. A tánchoz hol lassú, andalgó, hol pattogó friss melódiát húzattak, erre kellett lábukat hol lassabban, hol gyorsabban emelgetniük. Erre utalna a szólás "majd eljáratom vele a Kállai Kettőst.!

Hasonló magyarázatot találunk a zsidó folklórban is.

Eszerint, noha a táncot parasztok járták, lábukat váltogatva, a tánc alaplépéseit a megyeháza börtönében találta ki a kínzók leleményessége. A monda szerint a tömlöcben, a pincék alatt volt egy aprócska cella. Ülni, állni nem lehetett benne, mert a padlózata hegyes vaskockákkal volt kirakva. Úgy kényszerült a lábát váltogatni akit odacsuktak, mintha tüzes táncot ropna." A leírásokból kivehető a tánc jellege. A híressé vált dallam fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelmi hullámzásokat karakterizálják. A táncban a férfiak szerepe hangsúlyozottabb.